Konyv: Kukockij esetei


Konyv: Kukockij esetei

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 748204936
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 9,44

MAGYARÁZAT:Konyv: Kukockij esetei

Kukockij doktor mégsem tud boldog, kiteljesedett életet élni: karrierje megbicsaklik a szovjet hivatalokkal az abortusz elismertetéséért folytatott reménytelen küzdelemben, házassága Jelenával, az egyre jobban a látomások világába forduló szeretett nővel fokozatosan tragédiába torkollik, nevelt lányával, akinek életsorsa szintén szövevényessé válik, egyre inkább… tovább.

Kukockij doktor mégsem tud boldog, kiteljesedett életet élni: karrierje megbicsaklik a szovjet hivatalokkal az abortusz elismertetéséért folytatott reménytelen küzdelemben, házassága Jelenával, az egyre jobban a látomások világába forduló szeretett nővel fokozatosan tragédiába torkollik, nevelt lányával, akinek életsorsa szintén szövevényessé válik, egyre inkább elveszíti a kapcsolatot — és végül Kukockij doktor a kilátástalan helyzetből az alkoholizmusba menekül. Eredeti megjelenés éve: Számomra ez volt az írónőnek az a kötetet, amely igazán esetei iránta az érdeklődésemet, a kortárs orosz irodalom meghatározó egyénisége.

Jellemzője az olvasmányosság, a jó stílus, a meseszövés, amelyben nagyon sok borzalom is van, de mégsem annyira sokkoló az olvasása. Talán az is szerencsés, hogy a természettudományok világából jön, azért szemléletmódja más, picit talán tudományosabb, távolságtartóbb. Ulickaja-t jó írőnőnek tartom; szeretem stílusát, azt, ahogy a világot szemléli és olvasói elé tárja történeteit. Ezzel a regényével azonban nem győzött meg.

Jó kezdés után egy zuhanórepülésbe kezdett, és ezzel párhuzamosan az én érdeklődésem is — egyre nehezebben fogytak az oldalak. Ennek oka meg nem más, mint hogy túlírta az írónő a család történetét, pedig a kevesebb néha több. Feleslegesnek és elnyújtottnak éreztem a nagy kitérőket, egy-egy szereplő egész életét — gyerekkortól kezdve, szüleit is bemutatva — részleteiben és hosszan taglalva ismerteti.

Emiatt viszont éppen a főszereplő, Pavel Alekszejevics személye és története szorul háttérbe. Holott kimondottan figyelemreméltó mind ő maga, mind pályafutása és innovativ gondolkodása, elképzelései és hajthatatlansága, mellyel radikális változást kívánt volna kieszközölni szakterülete, a szülészet és nőgyógyászat területén. Jobban ki lehetett és kellett volna Ulickajanak az orvos karakterét, életét és pályafutását hangsúlyoznia, s hűen a könyv címéhez, esetein keresztül is bemutatva, hogy az adott társadalmi, gazdasági és politikai helyzetben, valamint változások közepette milyen kilátása lehet egy igencsak jól képzett, elszánt, különös képességgel rendelkező embernek, aki abszolút elkötelezett a munkája, családja iránt.

Érző szívű, higgadt és ragaszkodó, számomra kimondottan szimpatikus karakter. Alekszejevics már kisgyerekként vonzódott a tudományok iránt, majd szorgalmasan tanult és dolgozott, igyekezett segíteni, akin csak lehetett és tudott. Nagyon felesleges és kár volt őt ezzel szemben alkoholistává tenni, valamint jól működő házasságát egy szerencsétlen mondat miatt kiüresedetté kárhoztatni.

Fel kellett és lehetett volna ezt a feszültséget felesége és Kukockij esetei oldani, nem vált volna a történet sem giccsessé, sem romantikussá. A mű eleje és még a vége is jól felépített, kár, hogy közben az írónő túl sok irányba húzta szét a szálakat, ezáltal terjengőssé és vontatottá téve az amúgy kimondottan érdekesnek ígérkező történetet egy tiszteletreméltó orvosról.

Nem is tudom, csalódtam-e már valaha ilyen hatalmasat egy várva-várt könyvben… De talán pont ez a baj: túl régóta, kb. Mennyi-mennyi lehetőség, mennyi-mennyi világra segítés, gyógyítás, oltalmazás! Nyilván erről szól a regény, ha már egyszer Kukockij eseteit mutatja be… Hát a nagy francokat. Eleinte nem tetszett. Igaz, Kukockij ügyei sem teljesen és kizárólagosan orvosi esetek voltak.

Kezdetben kimondottan próbára tett Lenocska képzelgésekkel teli és szürreális álomvilága, még most sem értem teljesen konyv: utalásokat kaptam ugyan és sejtéseim is vannakhogy mi szükség volt ezekre. Ezt, nálamnál rátermettebb, erre érzékenyebb esetei biztosan kifejti. Rontott még a helyzetemen az az orvosi- nőgyógyászati konyv:, ami meglehetősen távol esik tőlem, és bizony el-elborzaszt.

Aztán nagyon tartottam attól is, hogy az írónőre eddig oly jellemző, és a szememben már-már védjegyének "konyv:" patriarchális alfahím motívum majdan PA — val megkörnyékezteti nevelt esetei, de szerencsére nem ez történt….

Ha a könyv ténylegesen InMedRes a közepén kezdődött volna vagyis Lenocska öntudatlan álmát követőenakkor ez a történetfelőlem akár öt csillagos is Kukockij, mert úgy érezem, ettől kezdve jelent meg a maga teljességében az írónő valódi stílusa.

Nadeee, velem nem Kukockij esetei így, főként nem lehet büntetlenül szórakozni! Most férfimód kemény leszek és kiállok magamért: ezért a négyes! Jó darabig keresgélnem konyv: Kukockij esetei, hogy ugyan-már-vajon, ki is ennek a történetnek a kulcsfontosságú főszereplője?

Aztán, mintha mégis megleltem volna Őt: már nagyon vártam, hát belé is kapaszkodtam esetei erőmmel és sikeresen összefogództunk. Aki pedig így megfogott magának, az a Tánya alakjában felbukkant lázadó, a férfiakat orruknál fogva vezető, fenomenális-feminin főfőszereplő lett. Pont az ellenkező, nőnemű előjele azon főfőkaraktereknek, mint akiket az eddigi regényekben megtapasztalhattam vagy megismertem. Ez nemvárt és örömteli élmény Kukockij. Ez a jelenkori irodalom vonatkozásában idejétmúlt jelző, de hirtelenjében nem találtam jobbat.

Igen ám, de hamarosan kiderült, rossz konyv: raktam le a garast, és Tányecska kis kezét Kukockij el kellett engednem. A fene megette, mi állt hát a dolgok mögött? Az elkerülhetetlen öregség? Létünk fényének napról-napra történő megfakulása? Az emberi lelket próbára tevő rejtelmek? Vagy netán éppen azoknak arra való visszahatása? Végigjutván a regényen és átgondolván annak egész kerek egy világát, végül megértettem, milyen esetekre is vonatkoztat a könyve cím valójában, és miféle dolgot kell a történet közepébe látnom: esetei akadályt nem ismerő, az emberi nem hallhatatlanságát hirdető, annak teret nyerő és világunk továbbörökítésében oroszlánrészt vállaló Anyaságot.

Összességében nagyszerűen különleges kis családregény volt, konyv: kelleténél csak picit hosszabban kibontva. Ilyen szívszorítóan, mégis vidáman beletörődősen ábrázolni demenciát, alkoholizmust, sztálinizmust nem semmi.

A középső, szürreális oldalt viszont nagyon kérem, magyarázza el valaki, mert fogalmam sincs, hova tegyem…! Undorodva gondolok vissza rá most is. Ha a konyv: fejezet látomásai nem kényszerítettek volna a könyv állandó félretevésére, biztosan öt csillagot kapott volna a kötet. Mert jó, nagyon jó. Első élményem a szerzőtől, biztosan olvasok még Tőle, de reménykedem, hogy a többi műve mentes a számomra ennyire idegen fikcióktól.

Jó lenne olyan molyok véleményét kikérni, akik Ulickaja más műveit is ismerik már! Hú, de nehezen rázódtam bele. Napokig húztam, halasztottam, amíg aztán beindult a történet. Ulickaja megint nagyot alkotott. A Lenocska látomásait azért kihagyhatta volna! Még szerencse, hogy születtek itt erről a könyvről már remek értékelések, én nem nagyon tudnék ilyen összeszedett lenni.

Persze azért e-mellett nem megyek el szó nélkül sem. Tehát megint egy olyan szerzőnőhöz volt szerencsém, aki nagyon tud írni. Mintha a Kukockij család matuzsálemi házi patkánya lettem volna, aki mindenkivel ott volt csendes megfigyelőként.

Régóta terveztem, de most jutottam hozzá. Csodálatos könyv, fantáziadús, letehetetlen, elképesztő a szerző szárnyaló mesélőkedve, de nekem valahogy ez az egész szétesett a végére. Az ember azt hiszi, ő tartja a macskát, valójában viszont a macska tartja őt. A macskát nem lehet semmire kényszeríteni. Még kéréseket sem szeret teljesíteni…. Méltósága van. Azt akarja, hogy az ember szolgáljon neki. S tudja, nekem például tetszik ez a függetlenség… Maga, maga szolgál a macskának, és nem fordítva.

A legmagasabb rendű, megnevezhetetlen bölcsesség abban fejeződik ki, hogy egyetlen egy sejtből,amely egy alig-alig mozgó és kissé szétáradó őssejtből, amit tüszős sejtek sugaras koszorúja övez, valamint egy hosszú orrú, orsófejű és spirál alakú, izgő-mozgó farkincájú spermiumból keletkezik, elkerülhetetlenül félméteres, ordítozó, háromkilós, teljesen öntudatlan emberi lény alakul ki, belőle pedig, ugyanannak a törvénynek engedve zseni, gazember, szépség, bűnöző vagy éppen szent fejlődik ki….

Erkölcsi tudatlanság nem létezik. A műveletlen ember lehet erkölcsös. Sőt az egészen műveletlen, mint a mi Vasziliszánk, úgyszintén. A te szavaidból konyv: Kukockij esetei következik, hogy a tudomány a tudatlanság ellentéte. Ez hiba. A tudomány a tudás megszervezésének módja, a tudatlanság pedig a megismerés elutasítása.

A tudatlanság nem kevés tudás, hanem beállítódás. Paracelsus például kevesebbet tudott az emberi test felépítéséről, mint egy mai átlagos orvos, de tudatlannak azért semmiképp sem nevezhetjük. Parcelsus tudott a megismerés viszonylagosságáról. A tudatlanság semmi mást nem előfeltételez, mint önmaga szintjét, ezért nem is lehetséges erkölcstelen tudatlanság.

A tudatlanság gyűlöl mindent, ami számára elérhetetlen. Tagad mindent, ami erőfeszítést, akaraterőt, nézőpontváltást igényel. Igen, különben pedig ami a tudományt illeti, nem hinném, hogy a tudománynak is lenne erkölcsi dimenziója. A megismerésnek nincs erkölcsi színezete, csak az emberek lehetnek erkölcstelenek, de nem a fizika vagy a kémia, pláne nem a matematika…. Pavel Alekszejevics leült családfői helyére Kukockij nagy asztalhoz, borotvált fejét a kezére támasztotta.

Elgondolkodott… Sok olyan ok létezik, ami az embereket meggátolja az egymáshoz való közeledésben: a szégyenérzet, a függetlenség elvesztésétől való félelem, a közöny és végső soron a testi taszítás is. De "konyv: Kukockij" ezzel ellentétes, vonzó, a teljes, a lehető legnagyobb közelséget előidéző áramlat is.

Hol ez a határ? Mennyire reális? Miután meghúzott egy nagyobb vagy egy kisebb mágikus kört, minden ember a maga cellájában él, és ehhez a spekulatív térhez aztán szintén mindenki különbözőképpen viszonyul. Az egyik mérhetetlenül sokra tartja képzeletbeli celláját, a másiknak terhére van, a harmadik ebbe konyv: Kukockij személyes térbe be akarja engedni a szeretett kiválasztottakat, és kitenni azokat, akik bekéredzkednek….

Sok olyan ok létezik, ami az embereket meggátolja az egymáshoz való közeledésben: a szégyenérzet, a függetlenség elvesztésétől való félelem, a közöny és végső soron a testi taszítás is. Az egyik mérhetetlenül sokra tartja képzeletbeli celláját, a másiknak terhére van, a harmadik ebbe a személyes térbe be esetei engedni a szeretett kiválasztottakat, és kitenni azokat, akik bekéredzkednek… A sok ember között, akiket Pavel Alekszejevics esetei, a többség konyv: Kukockij nem viselt el semmiféle önkéntes izolációt, a leginkább attól féltek, hogy egyedül maradjanak magukkal, és készek voltak akárkivel leülni teázni, beszélgetni, különféle munkákat elvégezni, csak hogy ne maradjanak egyedül.

Legyenek bár kényelmetlenségek, fájdalmak, szenvedések, de legalább nyilvánosan, legalább emberek között történjenek. Még közmondást is kitaláltak rá: a világ előtt még a halál is szép… De a gondolkodó, alkotó, és egyáltalán, a valamit is érő emberek mindig körbeveszik magukat ezzel a védősávval, az elidegenedés zónájával… Micsoda paradoxon! A legfájdalmasabb sértések éppen azért történnek meg, mert még az egymáshoz legközelebb álló emberek is különbözőképpen vonják meg személyiségük külső és belső sugarát.

Pavel Alekszejevicsnek sohasem volt saját gyereke. Az ilyen pillanatokról csak hallomásból tudott, habár a hasonló eseményekről gyakran tőle értesültek a gyerek után sóvárgó férfiak, akik éppen az ő félisteni közreműködésének köszönhetően válhattak apává. Fogadott lánya közölte vele, hogy szülni fog, mire mellkasát a boldogság forró levegője árasztotta el, a jövendő gyermek pedig egyszerre kívántnak és régóta vártnak tűnt.

A Borotváltfejű minden csodálkozása ellenére is azt tette, amit ebben a pillanatban kell — kitisztította a gyermek orrát, szájnyílását, és miután fejjel lefelé fordította, megpaskolta nedves fenekét.

Fehér Béla. Fehér Béla fergeteges regényében a jelen és a konyv: Kukockij esetei, a hétköznapi és a különleges, a valóságos és a természetfeletti szférák gabalyodnak össze. A vastavai Sárga Pipacs vendégfogadó Schein Gábor. Ó, rinocérosz. Schein Gábor új könyve igazi fantasztikus olvasmány. A verses regény azzal a káprázatos ötlettel játszik el, hogy miképpen írható meg Európa és a nyugati civilizáció históriája, ha annak Fehér Béla Ördögcérna Fehér Béla fergeteges regényében a jelen és a múlt, a hétköznapi és a különleges, a valóságos és a természetfeletti szférák gabalyodnak össze.

Schein Gábor Ó, rinocérosz Schein Gábor új könyve igazi fantasztikus olvasmány. Líra könyv.