Konyv: Nem kijarat - Apro hazugsagok egy ferfi eletebol


Konyv: Nem kijarat - Apro hazugsagok egy ferfi eletebol

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 554671713
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 8,35

MAGYARÁZAT:Konyv: Nem kijarat - Apro hazugsagok egy ferfi eletebol

A harmadik hét végére egy-két alrendszertől eltekintve Eromi átvette a bázis irányítását. Kisebb hibák még becsúsztak, ezért fordulhatott elő az is, hogy a huszonegyedik nap reggelén Gabriel leforrázta a zuhany alatt a jobb vállát. A bázis egyetlen gyengélkedővel rendelkezett, és a legképzettebb személynek Irena számított, de ő is csak elsősegély-tanfolyamot végzett. Viszont rengeteg gyógyszert, kenőcsöt, kötszert tartottak raktáron, és sürgős esetre egy hat kerék meghajtású terepjárójuk is volt, amivel húsz perc alatt "Nem kijarat" a Ninát.

Ott pedig már szakképzett személyzet és megfelelő felszerelés várta őket. Kijarat a sérülés nem volt komoly, gyulladáscsökkentő kenőccsel és borogatással orvosolni lehetett, két pirula fájdalomcsillapító után pedig Gabriel már nem is nagyon fájlalta, bár nagyon mozgatni sem merte. Ügyetlenül kanalazta "egy ferfi eletebol" levest a bal kezével, a gyógyszerek pedig amúgy is elvették az étvágyát.

John a néma sztrájk mellett tette le a voksát. Lassan felfogta, hogy olyan áradatba került, amivel hiába úszik szembe, egy centivel sem juthat előrébb. Inkább összeszorította a fogát és hallgatott. A kedvén az sem javított, hogy Eromi rámutatott a kísérletsorozat néhány homályos foltjára, hiányzó adatokra, és megismétlésre szoruló vizsgálatokra. Nem fogadta volna el hangosan, hogy a programnak igaza van, de magában ő is tudta, ami csak még morózusabbá tette, és inkább csendes, zárkózott duzzogásba kezdett.

Lassan kikristályosodott, mennyire üres és tartalom nélküli az a jókedv, amit a férfi mindig mutatott. Csak az izgatott várakozásból táplálkozott, épp ezért zavaróan művinek tűnt, és valamennyi kollégáját halálra idegesítette. Egyébként sem volt kedve a paradicsomleveshez a múlthéten háromszor ez volt a menüés az asztali társaságot sem tartotta annyira szívmelengetőnek. Érthetetlen miért, hiszen John sztrájkja azzal járt, hogy nem kellett a pesszimista hozzászólásait hallgatniuk, míg Irena csupa kedvességgel és gyengédséggel vette körül.

Még Natalie sem nehezítette meg a dolgát, igaz, legtöbbször felé se nézett. Egészen tökéletesre fejlesztették egymás figyelmen kívül hagyását, elérték, hogy már csak napi pár szóban kommunikáljanak. Gabriel figyelmét mégsem tudta elkerülni, mennyire fáradt és megkeseredett a nő arca, és mennyire emlékezteti Irenára, amikor olyan elesetten pillantott le rá a tankoknál. Úgy döntött, hogy a hívását a szobájából intézi.

Néhányszor átfésülte ujjaival a haját, mégse nézzen ki annyira csapzottan, majd a székbe vetette magát. Talán mégis inget kellett volna vennie? Igaz, Josephet nem érdekelték a külsőségek, ő mégis frissen vasalt ingben, és precízen félrefésült hajjal fogadta, nem számított, mikor kereste fel. Talán azért, mert kommunikátor volt, így a megjelenése legalább akkora fontossággal bírt, mint a szavai. A nap huszonnégy órájában inget viselhetett, legfeljebb a zuhanyozáskor vált meg tőle.

Precíz kinézete ellenére a szavai mégis nyugtató hatást gyakoroltak Gabrielre. Nem fecsegett, mégsem úgy beszélt velük, mint egy lelketlen gép, vagy egy telefonos kisasszony, aki szöveget olvas fel. Futtass gyorsan le egy diagnosztikát, hátha megsérült valami, és vetítsd ki.

Hamar megjelent a bázis teljes tervrajza, majd a képernyő gyorsan továbbváltott, és a három radart nagyította ki, az alsó sarokban pedig megjelent a töltőcsík, ahogy Eromi feldolgozta az adatokat, majd minden jelzés zöldre váltott. Három napja jelentettem, és akkor még kutya baj sem volt a eletebol.

Mutasd a műszereket! Csoda tényleg, hogy az antennák még a helyükön vannak. Olvasott pár jelentést eletebol légköri viszonyokról, és ilyen vadító hazugsagok egy ferfi értékekről egyik sem szólt. A Jupiter viharait persze meg sem közelítette a szélsebesség, de egy földi értékekhez szokott szemlélőnek így is rémületesnek tűntek a három számjegyes adatok. A férfi csalódottan dőlt hátra ültében. Igaz, a jelentés még ráért, és azt sem vehették biztosra, hogy amint végeznek, indulhatnak is.

Mindenképp be kellett várniuk az ellenőrző bizottságot, ami még egyszer átnyálazza a teljes rendszert, majd pezsgőt bont, vállba veregeti őket, és sok szerencsét kíván Natalie-nak a hazaútra. Két fő miatt egyébként sem küldtek kompot a felszínre, tehát arra is várni kellett, ahogy egy Mars-Föld járat elindításához is össze kellett gyűlnie a teljes legénységnek, ami tizenkét főt és ki tudja hány millió dollárt tett ki.

Gabriel az űrbázisra sem vágyott annyira, utálta a súlytalanságot, a rossz kajákat, a nagyon szűk tereket, és hogy kis helyen, sok emberrel összezárva kell élnie. Eldöntötte, a következő nagy projektje a teleport lesz. Gyors, tiszta, és már előttük hetven évvel megálmodták, nem igaz, hogy még mindig csak a fikcióban létezett. A következő két napban se jártak több szerencsével. A vihar odakint változatlanul illetve az értékek szerint egyre vadabbul tombolt, vagyis továbbra se láttak esélyt arra, hogy kapcsolatot teremthessenek akár az űrállomással, akár a szomszédos bázissal.

Elszigetelődtek a külvilágtól, és a gondolat, hogy ennyire kiszolgáltatták kijarat a marsi időjárásnak, egy ferfi eletebol a bélyegét a hangulatukra. Főleg Natalie-éra. Gabriel történetesen tudott róla, hogy a nő gyakran cseverészett az anyjával, és üzeneteket is sűrűn váltottak, így Apro hazugsagok volt, hogy őt viselte meg a legjobban a tartós rádiócsend. Natalie, akárcsak John, magába fordult, a könyvei és a számításai közé menekült, Apro hazugsagok csak Eromival meg Pivel kommunikált.

Gabriel se nagyon diskurált másokkal. Irenához például nem szívesen szólt. Valamiért heves ellenérzést váltott ki belőle a nő, pedig nem szolgáltatott egy ferfi okot. Mégis akármikor ránézett, pocsék kedve támadt. Később rájött, hogy szégyellte magát. Inkább a rendszert fényesítette, kijavított néhány bugot valamiért pár ajtó nem akart engedelmeskedni Erominaka labor számítógépeinek hátterére planktonokról, tintahalakról és medúzákról állított be háttérképet ő sem tudta eldönteni, hogy ezzel kedveskedni vagy keresztbe tenni akart-e Johnnakés míg az ellenőrzések futottak, a fél képernyőn pasziánszozott.

Nagy bánatára más játék nem is volt a gépen. Mélyen belemerült a kártyázásba, miközben a program csendesen futott a háttérben, valamin mégis megakadt a szeme. Az akkumulátorok töltöttsége nőtt az utóbbi pár napban. Lustán doboló ujja megállt az asztallap felett, és egy pillanatra megfeledkezett a kör dámáról, amit épp arrébb kívánt rakni. Egy tök áthatolhatatlan viharban, ahol még a hiperszuper rádiótornyok Apro képesek jelet átküldeni, hogy a francba esett meg, hogy a cellák Nem napfényhez jutottak?

Először szólni akart, majd inkább letett róla, helyette manuálisan nyitotta meg a légköri eredményeket. A töltöttség még mindig marha magas volt, a szélsebesség pedig hatalmas. Némi emelkedést is mutatott az előző napon mért eredményekhez képest. Gabriel összevonta a szemöldökét, majd pár kattintással és billentyű lenyomásával előhívta az elmúlt héten mért eredményeket. Egy darabig elmélázva figyelte az adatokat. Némileg szórtak, de enyhe emelkedést mutattak, Gabrielnek pedig valahogy furcsán ismerősnek tűntek.

Sebesen száguldott a keze az asztal lapján, ahogy egy egyszerű adatkezelő programot nyitott meg, majd az adatokat a táblázatba másolta. Melléjük ő maga konyv: Nem számokat. Véletlenszerűen, de mégis úgy, hogy a medián bizonyos lépésközzel egyre nagyobb értéket vegyen fel. Nem egyezett a két sorozat, de elég volt diagramot szerkeszteni belőlük, közösen ábrázolni őket, majd egy polinom görbét illeszteni rájuk, és a két adatsor máris tökéletesen egybevágott. Mert hiába generált a program spontán módon számokat, a természet ilyen törvényszerűségről még nem hallott.

Épp a túlzott véletlenszerűség tette Apro hazugsagok adatokat mesterségessé. Valaki meghamisította őket. Gabriel döbbenten dőlt hátra a székében, majd lassan hátrasimította a homlokára izzadt haját. Hosszasan vacillált rajta, elhiggye-e, amit a képernyőn lát.

Kinek állt az érdekében becsapni őket? Kizárt, alig várta, hogy végre elhúzhassa a csíkot. Nehezen tudta elképzelni róla, hogy belepiszkálna a rendszerbe, hiszen ahhoz már Eromit is ki kellett volna cseleznie, de végül is miért ne? Weit semmiképp sem akarta kiengedni a kezei közül. Mégis, John eddig a közvetlen megközelítést alkalmazta, nem vallott rá, hogy ennyire alattomosan és hátulról támadjon.

Ráadásul már rájött, hogy ez semmiben sem gátolja meg őket, legfeljebb annyival érvelhetett, hogy túl Nem kijarat kijátszani a rendszert amiben Gabriel még mindig kételkedett, nem, Eromi ennyire nem figyelmetlen. Akkor Irena? Végül is a nő nyíltan bevallotta, hogy élvezi a társaságukat főleg Gabrielét, bár ezt most a férfi inkább igyekezett elfelejteniérdekében állt, hogy minél tovább késleltesse az indulásuk időpontját.

Mégsem tudta elképzelni a nőről, hogy ilyen mély informatikai ismeretekkel rendelkezzen. Két személyről tudta elképzelni, hogy képes lenne meghamisítani a mért eredményeket, de egyik hihetetlenebbnek tűnt, mint a másik. Mutass egy kameraképet. A képernyőn engedelmesen megjelent a es kamera képe, de csak szürke statikus zörejt mutatott, ahogy arra Gabriel is számított.

Mi ütött beléd? Ez valami játék akar lenni? Másé nem lehetett, és a nő könnyedén meggyőzhette Eromit arról, hogy falazzon is neki. Legalább annyira bár lehet, jobban is ismerte az MI rendszerét, mint a férfi. Egyedül az nem volt világos Gabriel előtt, miért tette. Keresztbe akart tenni neki?

Fel akarta bosszantani? Egyik sem vallott a konyv:. Igaz, az sem, hogy a problémáit közvetlenül vele ossza meg. Inkább csak nyelt, hagyta, hogy a nézeteltéréseik vagy elsikkadjanak, vagy konyv: maguktól oldódjanak meg. Ráadásul ő legalább annyira konyv: akart már jutni, mint Wei. Ha az a célja, hogy felbosszantsa Gabrielt, száz más módszert is találhatott volna, amikből egy sem hátráltatja őket az indulásban.

De mégis… senki más nem maradt a bázison, aki így bele tudott nyúlni a rendszerbe. És nem először fordult volna elő, hogy spontán, bármilyen előjel nélkül hozzon elképesztő döntéseket.

Ha van pénzed és mellé jól nézel ki, hajlamos lehetsz azt hinni, hogy tiéd a világ és bármit megtehetsz. A határok elhalványodnak Apro átjárhatóvá válnak. Nincs törvény, íratlan szabály, józan érv, mi megállíthat.

Drog, alkohol, hazugságok, állbarátok lepik el a várost. A nyomor bűze keveredik a francia parfümök illatával. Jelentéktelen pillanatok, eltékozolt lehetőségek, érzelemmentes közöny kíséri ferfi, ahogy haladok a West—Hollywoodban található Club 47 felé. December Hűvös, nyirkos a beton.

Tócsák nehezítik az egyenes vonalban való haladást. Ez az egyetlen nap, mikor kötelező bulizni. A szórakozóhely előtt hosszú sor kígyózik, alulöltözött lányok viháncolnak és mutogatják egymásnak az új cipőjüket, néhány öltönyös üzletember még évvégén sem tud elszakadni a munkától, számlákról és jelentésekről beszélgetnek.

Százötven eletebol a belépő, a VIP ennek a duplája, de limitált a beengedhető létszám. A legjobb barátnőm, Michelle már egy hónapja megvásárolta a mieinket. Háromszáz dollárért soron kívül engednek be. A bejáratnál Kirsty szívja a cigijét, azonnal int, mikor észrevesz. Huszonhat éves, de egy tízessel minimum idősebbnek látszik. A szolárium öregít — ezért sem szolizom.

Végre, hogy megjöttél. Már hiányoltunk — fordul hozzám és elpöcköli a csikket. Rohadt hűvös van ma éjjel, nemde? Rágót vesz a szájába. Rossz a kocsid vagy mi? Nem fér bele még egy ittas vezetés. Bent lépni is alig lehet, emberek összedörgölőzve rázzák magukat, folyik a pezsgő, az erkölcsök fellazulnak.

A VIP részleg az emeleten van kialakítva. Ha az ember kényelemre vágyik, Nem ide érdemes befizetni. Egy boxban találok ismerős arcokra. Oldott a hangulat, feltehetően az elfogyasztott alkohol játszik ebben döntő szerepet.

Esthelle csokoládébarna bőrén csodásan mutat a Cartier nyaklánca, amire úgy hívja fel a figyelmemet, hogy a kezével folyton a nyakánál matat. Csak akkor áll le, mikor megkérdezem mennyibe került és biztosítom arról, hogy irigykedek rá, amiért "hazugsagok egy ferfi" jó az ízlése. Mellette Paul, egy meleg fodrász Beverly Hillsről, aki nem mellesleg Esthelle kontyának az elkövetője. Fejedelmi hajkorona, de ez nem egy koronázási ünnepség, hanem egy szórakozóhely — a lenti tömegben hamar összeakadna valakivel.

A szomszéd asztalnál Courtney — a gimis osztálytársnőm — és a pasija, egy milliárdos tv—s mogul, aki elmúlt hatvan. Kár, hogy nincs felső korhatár. Ohh, Clara! Nézni sem bírom. Létezik, hogy ott eredetit kapok ilyen poton áron? Ezzel témát adok neki a következő fél órára. Persze egy szavát sem hallom meg, de bólogatok, néha még el is mosolyodom.

Közben intek a közeledő pincérlánynak, hogy hozzon egy B52 koktélt, de gyorsan. Mire megjön az italom Paul már Esthelle fülébe duruzsol, és a bevándorlókat szidja. Nem tudom eljutott—e az agyáig, hogy végtére én is konyv: Nem volnék.

Megáll az asztalunknál egy kopaszodó, vasaltarcú fickó. Extra szűk, krémszínű Armani inget visel, utánfutóként egy nála tizenöt évvel fiatalabb srácot választott. Mindkettő meleg, össze is pusziszkodnak Paullal. Az előbb lemerészkedtünk.

Azt hittem pánikrohamot kapok — panaszkodik. Odafordul a fiújához és elküldi valamerre. Hihetetlen mikre rá nem tudnak venni a fiatalok! De régen volt az! Gyorsan kezet nyújtok, hogy megelőzzem az arckontaktust. Részemről végeztem Kevinnel, elfordítom a fejem és a szomszédos társaságokat figyelem. Semmi bajom a melegekkel, sok van erre. Az ismerőseim nagy része untat.

Képtelen vagyok agykapacitást áldozni a velük való csevegésre. Érdeklődést színlelve helyeselek, mosolygok vagy fintorgok. Egy értelmes ember könnyen felismerni a tényt, hogy untat, de ők csak mondják tovább a hülyeségeiket!

Az én gondolataim közben egészen máshol járnak. Eletebol azon, hogy milyen lenne más bőrében élni, vagy miként születnék újjá, ha ez lehetséges lenne — ha kaphatnék második esélyt. Illetve, hogy hová költöznék, ha elhagynám végre Los Angelest. Eddig Svájc vezet, Norvégia és Japán előtt. Alig múltam el tíz, mikor az Egyesült Államokba költöztünk. Persze, neki bejött a számítása, ma Beverly Hillsen élünk egy hatalmas házban, így hármasban. Egyke vagyok. Ha az embernek nincs testvére, azt gondolhatná, hogy legalább több figyelmet kap a szüleitől, sajnos én a minimálisan elfogadottat sem érdemeltem.

Idegenekként élünk együtt. Úgy elmélázom, hogy az üres poharat ismét a számhoz konyv:. Észre sem veszem, hogy a legjobb barátnőm, Michelle közelít, csak akkor kapok észbe, mikor elterül az ölemben. Sok helyes fiú van lenn — mosolyog. Felül, majd rendel két Betsy Rosst. Nem úgy volt, hogy ő is jön? Mármint tényleg Mr. Tökély a srác, de attól még nem kell hozzámenni. A korlátnál táncolunk néhány szám erejéig, majd újabb italt hozatunk a pincérlánnyal, Apro kétszáz dollárt csúsztatok a markába, hogy lesse minden kijarat.

Az első fél órában a testem hazugsagok egy nagyjából követi a zene ritmusát, ezután fokozatos leépülésnek lehet szemtanúja, aki úgy döntött, hogy rajtam legelteti a tekintetét. Eljön az a pont ahol már nincs értelme erőltetni a szexisnek gondolt mozdulatokat; ideje pihenni. Akkora a zaj, hogy szájról kell olvasni.

Michelle bólogat, én meg távozom. Az emeleten hosszú sor kijarat, csupa külsejére oly érzékeny liba. Ezek egyhamar nem másznak ki onnan. Úgy döntök, hogy megnézem mi a helyzet odalenn. Több mellékhelyiség van, és innen úgy tűnik nem állnak előtte sorban.

A WC maga a nyugalom szigete, az ajtó elég jól tompítja a zajt, egy lélek sincs bent. Jól esik konyv: Nem kijarat egyedüllét. Van valami nyomasztó Apro hazugsagok emberek társaságában — a sok előítélet, a magas elvárások, a kritikus szemek. Az otthoni fénynél jobban mutattak a mélybarna szemeim ezzel a szemhéjpúderrel és a bőrszínem sem tűnt ilyen sápadtnak. Idegesen viszek fel egy újabb réteg MAC púdert, míg a szeplőim el nem tűnnek, majd egy kis bronzosítóval még rádolgozom.

Nagyot fújtatok, kitekintek az ajtó felé, de valahogy nincs kedvem visszamenni. Megtámaszkodom a mosdó szélén és lehajtott fejjel bámulom a csapból csorgó vizet, ahogy eltűnik a lefolyóban. Felnézek, egész közelről kémlelem az arcomat. Keresem a választ arra, hogy ki is vagyok valójában és egyáltalán mi fenét keresek itt! Megmosom a kezem, és elzárom a csapot. A huzat becsapja az ablakot. Egy ferfi eletebol a fejem és elmosolyodom, hogy már megint milyen kis filozofikus hangulatban vagyok.

Szilveszter éjszaka van, Clara! Megigazítom a hajam, majd elhagyom a helyiséget. Elég sokkoló az ütemre ugráló tömeg látványa és az azt kísérő hangorkán, ami megcsap. Berobban a látóterembe a lézerek villogó fénye, a csillogó pezsgősüvegek látványa. A mosdóban olyan volt, mintha a Tour finisében kiléptem volna egy japánkertbe, most meg vissza kellene állnom az élre.